1. |
Felragyog a fény
03:06
|
|
||
|
Felragyog a fény
Vihar után az ég
Mint az óceán
Olyan tiszta kék
Itt állok, nézd
Nem kérdezek semmit
Mit is mondanék
neked
Beszél majd a mindenség
Majd mindent elmesél
neked
Megcsillan a Nap
Micsoda pillanat
A lélek felszáll és
Minden megáll
Itt fekszem, nézd
Alattam a semmi
Mit is mondanék,
neked
Beszél majd a mindenség
Majd mindent elmesél
neked
Hol lakik az Isten?
Hol lakik az ember?
Milyen évszakokban?
Milyen életekben?
Itt állok, nézd
Nem kérdezek semmit
Mit is mondanék
neked
Beszél majd a mindenség
Majd mindent elmesél
neked
|
||||
2. |
Ez az a város
03:57
|
|
||
|
Ez az a város
ahol senki nem él
Nem indul repülő innen
A gyárakat rég bezárták
Az emberek elmentek éjjel
És soha többé nem lesz nappal
A történelem véget ért
Mindenki látja
Hogy nem látni semmit
Mindenki tudja
Hogy nem tudja senki
Ezek az évek
Már nem jönnek vissza
sohasem
Hiába sírnál
Ezt elbasztuk réges-régen
Úgyhogy inkább ne is könnyezz
Így könnyebb lesz neked is drágám
Itt ülünk a semmi ágán
Halkan vacog a szívünk
A történelem véget ért
|
||||
3. |
Ha volna még szívem
05:34
|
|
||
|
Mikor az észnek lassan nincs tovább
Mikor az érvelésem délibáb
Akkor várnám
Idebenn régen nem ver semmi sem
Az, ami mozgat feléd, nemtelen
Bárhogy várnám
Az ereimben már csak hormonok
Az, aki voltam, most már nem vagyok
Mástól várnám
Ha volna még szívem
Elhajítanám,
Ha messze elgurult
Nem figyelne már rám
Nincs kegyelem,
Bárhogy várnám
Te adod vissza, ami elveszett
Te vagy a józan és az őrület
De mégsem gyógyít
Az, ami nincsen, mégis visszanő
Legyen az óraműből térerő
De mégsem jó így
Ha volna még szívem
Elhajítanám,
Ha messze elgurult
Nem figyelne már rám
Nincs kegyelem,
Bárhogy várnám
Ha volna még szívem
Én elfelejteném
Hogy nem maradt kiút
A másik térfelén
Nincs kegyelem
Bárhogy várnám
Mikor az észnek lassan nincs tovább
Mikor az érvelésem délibáb
Akkor várnám
|
||||
4. |
Viharos idők
03:00
|
|
||
|
Esik a légnyomás, borul az ég
Kopog a kő, ahogy megered a jég
Állunk az utcán, te meg én
Viharos idők küldtek felém
Áznak az autók, elül a por
Jöhetett volna bármikor
De most ázunk együtt, te meg én
Viharos idők küldtek felém
S ha végre vége a napnak
És a felhők megnyugodtak
Arcunkra csillagok hullnak
Szikrázva szertegurulnak
(Nézd)
Megül a pára, derül az ég
maradtál, pedig beterít a kék
Hét réteg felhőn tört át a fény
Viharos idők küldtek felém
S ha végre vége a napnak
És a felhők megnyugodtak
Arcunkra csillagok hullnak
Szikrázva szertegurulnak
(Nézd)
|
||||
5. |
Vihar jött
03:38
|
|
||
|
Itt vagyunk lent a Földön, jól telik az idő
Csinálunk mindenféle dolgokat
Játszhatunk olyat is, hogy itt marad az élet
Igazán eredeti gondolat
Nézd azt a képet, ahogy lent ülök a parton
Nézem, hogy átúszik egy nagy hajó
Játszhatnánk olyat is, hogy itt maradunk mindig
Lehet, hogy hülyeség, de élni jó
Lehet, hogy holnapután eltűnik a város
Betemeti ezt is a múlt idő
Megy minden tovább, mintha mi sem történt volna
Liánok húznak majd a háztetőn
Nézd ezt a képet, ahol gyerek vagyok éppen
Hátul meg zümmög épp a rádió
Egy pléden olvasok, mert kint ülünk a strandon
Lehet, hogy hülyeség, de élni jó
És az ég meg olyan kék volt
Pedig vihar jött
Igen, vihar jött
|
||||
6. |
Hullámvasút
04:41
|
|
||
|
Gondoltál már arra
mikor a tükörbe nézel
hogy ki az, akit látsz ott,
ki az, aki néz
Tudom, hogy nem könnyű
kitalálni végül,
hogy annyi év után most
vele mire mész
Minden, amit gondolsz
minden, amit érzel
Minden csak egy pillanat,
egy akkor és egy ott
Nem kezdődik semmi
és semminek nincs vége
De most egy pillanatra
legyél mondatvégi pont
A hullámvasúton
most épp merre jársz
A ház előtt a parkban
ma épp mire vársz
Milyen lesz az álmod,
ha eljön az éj
A csillagtengered ma
mennyire mély?
Fecseg a felszín
hallgat a mély
Ezt mondja az orvos
Azt mondja a bölcs
Válaszol a visszhang
Földre zár az ég
De ha vége van a napnak
ott marad a kérdés
és ügyesen hazudni
most már nem elég
Fecseg a felszín
Fecseg a felszín
|
||||
7. |
Az éjszaka
04:07
|
|
||
|
Az éjszaka egy pókfonálon csügg
A csendben lebegő szárnyak suhogása
Éjsötét kábulat
Az éjszaka csak körbevesz és csöndben magába zár
Szétfolyó pillanat
Az éjszaka egy verdeső bogár
A fényben remegő vérnek lüktetése
Szétfolyó pillanat
Az éjszaka csak elsodor, az éjszaka egy céltalan folyó
Éjsötét kábulat
Szétfolyó pillanat
|
||||
8. |
Rózsaszín telihold
04:03
|
|
||
|
Éjfél után kicsivel
Visszafelé kezdenek el
járni az órák
Valami kozmikus
együttható
A házak fölött meg ott
a rózsaszín telihold
Olyan különös minden ma éjjel
Olyan különösen idegen
Elmondhatatlanul távoli
Visszavonhatatlanul végleges
Dübörög a félhomály
Magára maradt állatként
némán üvölt a csend
Olyan különös minden ma éjjel
Olyan különösen idegen
Elmondhatatlanul távoli
Visszavonhatatlanul végleges
Elmondhatatlanul távoli
Visszavonhatatlanul végleges
|
||||
9. |
Egy mozi a világ végén
03:56
|
|
||
|
Néha azt érzem én
hogy egy hazug csaló vagyok
az esküdtszék
A föld és az ég
Csak álom, azt hazudom
Csak álmodtam
tisztelt bíróság
Ez meg sem történt
Hisz minden csak látomás
egy mozi a világ végén
A belépő semmi, a belépő minden
És a zenekar tárárárárá
És a zenekar túrúrurú
Kipörget, megtapos, felemel
szép ez az élet
És a bejárat kijárat volt
de a kijárat bejárat lesz
körbe-körbe-körbe a végtelen űrben
Néha azt érzem én
hogy egy hazug csaló vagyok
az esküdtszék
A föld és az ég
Az éjszaka váróterem
A sarokba támasztva nézem
hogy elmúlik minden
hogy nem múlik semmi
És a zenekar tárárárárá
És a zenekar túrúrurú
Kipörget, megtapos, felemel
szép ez az élet
És a bejárat kijárat volt
de a kijárat bejárat lesz
körbe-körbe-körbe a végtelen űrben
|
||||
10. |
Az idő
05:51
|
|
||
|
Az idő egy szekrényben
Az egy erkélyen
Az idő egy dobozban
Az idő a metróban
Az idő a tévében
Az idő évében
Az idő egy táskában
Az idő egy vállfán van
Elfolyik az idő
vagy részletre elvihető
Az idő egy szatyorban
Az idő egy sarokban
Az idő egy közértben
Az idő a sötétben
Elfolyik az idő
vagy részletre elvihető
|
||||
11. |
Körbejár
04:09
|
|
||
|
Miért fáj a szíved, mikor besüt a nap
Miért fáj a szíved, mikor jön a tavasz
Miért fáj a szíved
Miért fáj a szíved
Mondd miért
Miért fáj a szívem, hát miért fájna, semmiért
Mindennek vége, egyszer ennek is
Egy újabb kezdődik, meg egy másik is
Mindennek vége
Mindennek eleje
Körbe jár
a világ
A semmiből jöttünk, és minden percben a semmi vár
Fönt járok a csillagok között
Pedig csak itt ülök,
a testembe költözött
Valami fura gondolat
ami elragad
Semmi sem mozdul, csak a mindenek
Semmi sem úgy van, ahogy képzelem
És mégis minden
És mégis minden
Úgy van itt
ahogy kell
A végtelen csöndben, minden atom táncra kel
Fönt járok a csillagok között
Pedig csak itt ülök,
a testembe költözött
Valami fura gondolat
ami elragad
Fönt járok a csillagok között
Pedig csak itt ülök,
a testembe költözött
Valami fura gondolat
ami elragad
|
||||
Németh Róbert Budapest, Hungary
A Heaven Street Sevenből ismert Németh Róbert 2016-ban készítette el első szólólemezét, melynek folytatása, az egyszerre személyes, megkapó, melankolikus és sodró-lendületes gitárpop-dalokkal teli, számos közreműködővel készített A kibaszott végtelen űr október közepén jelent meg. ... more
If you like Németh Róbert, you may also like:
Touched by the Stuff
by Motorists
Toronto rivals San Francisco as the North American capital of jangle pop as evidenced by this new record of sunny jams from the Motorists.
go to album
Blissfully narcotic dream-pop inspired by real dreams.
go to album
Brijean are back! Uptempo space disco grooves dusted with soul and R&B on the duo’s latest masterpiece.
go to album
Guitars sparkle like distant constellations on the latest from Scythe, who delivers dazzling space rock on their latest LP.
go to album
Io tu il loro
by Klaus Johann Grobe
Pivoting from German to English, disco to soft rock, the groovy Swiss duo branch out on their first album in six years.
go to album
Orchid Underneath
by Jane Paknia
featured on Bandcamp Radio Mar 26, 2024
go to album
Eccentric pop that connects the dots between progressive ambient and warped video game soundtracks can only be called truly psychedelic.
go to album
